A híres alapviccben Kohn és Grün egy-egy hajón áll. Az egyik Izrael felől, a másik Izrael felé. Ahogy a hajókorlátnál állva meglátják egymást, mindkettő egyszerre fogja meg a fejét a felkiáltással: “Megőrültél?” Valahogy így vagyunk ezzel mind. Megyünk és jövünk haza, elvágyódunk meg vissza, limbóban élünk, mely kérdésekhez, meg-nem-értettséghez vezet sokszor. A kettős gyökér nem mindig érthető. Lojalitásunkat kérdőjelezték meg sokszor az évezredek során, hiszen hogyan lehetnénk hű a választott hazához, ha közben egy másik felé fordulva imádkozunk. Hazaszeretetünk sokszor dilemmákkal, konfliktusokkal teli, akár arra az országra gondolunk, ahol élünk, akár ha a vágyott, az évszázadok óta vágyott, ígért földre gondolunk, a szeretett, féltett és veszélyeztetett kis földdarabra ott Közel-Keleten.

Haza. Mit is jelent hát nekünk zsidóknak a haza? Hogyan értjük, hogyan értettük és milyen mélyebb rétegeket hordoz számunkra. Idén Sávuotkor a hazáról lesz szó, innen és onnan, így és úgy értve. 

 

Talán csak vándormadarak tudják –

mikor ég és föld között lebegnek–

a két haza fájdalmát.

Veletek ültetődtem át kétszer,

veletek növekedtem, fenyőfák,

s gyökereim két tájba érnek. (Szilágyi Erzsébet ford.)