AZ OMERSZÁMLÁLÁS
Philip Birnbaum
Niszán hó 16-tól a hét hét számolása, mely napokon egész Sávuotig az új árpa omerjét (kéve) hozták áldozatul a szentélybe összeköti a kivonulás emléknapját a Szinaj hegyi Tóraadással. A talmudi irodalomban sávuot ünnepe Áceret (befejezés), mert a peszáh ünneplés befejezésének tartják.
A hagyomány szerint Egyiptomban kihirdették Izrael gyermekeinek, hogy a kivonulás utáni 50. napon megkapják majd a Tórát. A szabadulásuk pillanatától türelmetlenül várták ennek az igért napnak az érkezését olyannyira, hogy számolták is a napokat, mondván:
„Már egy nappal kevesebbet kell várnunk a Tóraadásra...”
Maimonidesz rámutat, hogy az omer-számlálás az egyiptomi szabadulás és a Tóra ajándékozása között olyan, mint amikor egy közeli barát érkezését várjuk: számoljuk a napokat, sőt még az órákat is.
IDÉZETEK SÁVUOTRÓL
Leviticus
Rábá 23:3
Az Örökkévaló sok próbálkozás után ért Izraelhez és nekik adta a Tízparancsolatot és megnyugodott, amikor azt mondták:
„Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az ÚR mondott.” (Exodus 24:7)
Sábát 88a
Áldott legyen Ő, aki egy háromszoros Tórát adott (Mózes öt könyve, Próféták, Írások) egy háromszoros népnek (Kohénok, Leviták, Izrael) egy harmadszülött segítségével (Mózes, a harmadik gyermek Mirjám és Áron után) a harmadik napon, a harmadik hónapban.
Josephus Flavius, A zsidók története 13.8.4
Midőn pedig Antiochos a parthusok ellen háborúba indult, a hadjáratban Hyrcanus is részt vett. Ezt bizonyítja számunkra Damaszkuszi Nikolaos is, mikor így beszél: „Antiochos a Lykos folyónál diadalmi emlékművet állíttatott, miután Indates parthus vezért legyőzte és a zsidó Hyrcanus kérésére két napig ott időzött, mert a zsidóknak éppen ünnepük volt és ilyenkor tilos volt menetelniök.” És ebben igaza van; mert az egyik Sabbat utáni nap éppen pünkösd ünnepe volt, s nekünk sem Sabbat-napon, sem ezen az ünnepnapon nem szabad útra kelnünk. Midőn ezek után Antiochos megtámadta a perzsa Arsakest, serege java részét elvesztette és maga is elesett. Testvére, Demetrios követte Syria trónján, akit Arsakes abban az időben bocsátott el a fogságból, midőn Antiochos a parthusok országába betört, mint már másutt elmondottam.
Exodus Rábá 5.9
„Az egész nép szemtanúja volt a mennydörgésnek” (Exodus 20:18)
...Rabbi Johanán azt mondta ezért, hogy az Örökkévaló hangja, ahogy szólt, hetven hangra vált szét, hetven nyelvre, hogy minden nemzet értse. Amikor a nemzetek hallották, rettegtek, kivéve Izraelt, akik hallották és nem esett bántódásuk...
A Hang minden zsidóhoz olyan erővel érkezett, hogy az egyéni erejéhez illeszkedjen – az idősekhez erejükhöz mérten, a fiatalokhoz erejükhöz mérten, a gyerekekhez, csecsemőkhöz, nőkhöz erejük szerint és még Mózeshez is ereje szerint...”
Psziktá deRáv Káháná 107a
Az Ecclesiastes Rábá egy beteg gyerekhez hasonlítja a zsidó népet. Azt a kérdést teszi fel, hogy miért nem rögtön a szolgaságból való megszabadulás után vették át a Tórát. Azt mondja a hasonlat: ez olyan, mint egy beteg herceg és az apja, a király. Az emberek azt mondják, miután a herceg meggyógyul, menjen iskolába. De a király azt mondja: „ A fiam még nem tért magához teljesen, hadd gyógyuljon két-három hónapig, egyen és igyon, legyen jobban, utána majd iskolába megy.” Így beszélt a Szent is Áldassék: „A gyermekeim még nem készek, még gyógyulniuk kell. Csak most jöhettek el a tégláktól, agyagtól, nem adhatom rögtön nekik a Tórát.”
Miért kaptuk a Tórát a sivatagban? Azért, hogy megtanuljuk, ha egy ember nem tudja magát eltartani magát pusztán, mint a sivatag, nem méltó a Tóra szavaira. Ahogy a sivatag végtelen, úgy végtelenek a Tóra szavai is.
Makkabeusok Könyve
2. 12:29-32
29Onnét továbbindultak, és felvonultak Szkithopolisz ellen, amely 600 stádiumnyira van Jeruzsálemtől. 30Az ott élő zsidók azt vallották, hogy Szkithopolisz lakói mindig jóindulattal voltak irántuk, és a nehéz időkben is emberségesen bántak velük. 31Ezért köszönetet mondtak nekik, és arra kérték őket, legyenek továbbra is jóakarattal a nép iránt. Aztán visszatértek Jeruzsálembe, mert közeledett a hetek ünnepe.
Mehiltá
deRábi
Ismáel
„Az egész Sínai-hegy füstbe borult” (Exodus 19:18). Azt gondolhatnánk, hogy csak egy része borult füstbe, ahogy Isten dicsősége volt, de nem „az egész”. „mert leszállt rá tűzben az ÚR”(ibid.) Ez elmondja, hogy a Tóra tűz, a tűzből lett átadva és a tűzhöz hasonlítható. Mi a tűz természete? Ha valaki túl közel megy hozzá, megég. Ha valaki távol tartja magát tőle, fázik. Az egyetlen lehetőség, hogy megmelegedjünk a lángjánál.
Sábát 88a
„ők megálltak a hegy alatt” (Exodus 19:17)
R. Abdimi bar Hama bar Hasza mondta: Azt tanuljuk ebből, hogy a Szent Áldassék megfordított a hegyet felettük és azt mondta:
„Ha elfogadjátok a Tórát, rendben, ha nem, ez lesz a temetésetek.”
Miért kaptuk a Tórát sziván hónapban és nem niszán hónapban vagy bármelyik másikban? Mihez hasonlítható ez a kérdés? Egy királyhoz, aki lánya esküvőjére szervezte az ünnepségeket. Az egyik királyi méltóság azt mondta: „Az lenne a megfelelő, ha a hercegnő elefántháton lenne, hogy kiemelkedjen a nemesek közül.” Valaki más azt mondta: „Az elefánt magas ugyan, de nem előkelő. A ló azonban szép és előkelő is. Az lenne a megfelelő, hogy a hercegnő lóháton lenne, így láthassák szépségét és eleganciáját a királyság nemesei közül kiemelkedve.” Akkor felállt valaki és azt mondta: „Az elefánt magas, a ló előkelő, de egyik sem tud beszélni, tapsolni vagy táncolni. Így én a hátamra veszem a hercegnőt, hiszen én tudok beszélni, tapsolni és táncolni, így én meg tudom mutatni csodálatosságát.”
A Szent, Áldassék nem niszán vagy ijár hónapokban adta a Tórát, mert niszán csillagjegye a kos, Iiáré a bika s ők nem valók arra, hogy a Tórát dicsőítsék. Hanem szivánban adta, mert annak csillagjegye az ikrek és az ikrek emberek, van szájuk, amivel beszéljenek, kezük, amivel tapsoljanak és lábuk, amivel táncoljanak.